Gubás Társulat
Népművészet • Hagyomány • Közösség
  • Home
  • A társulat
  • Mesterség
  • Galéria
  • Hírek
  • Kiállítások és események
  • Tudástár
    • A gubás mesterség
Open menu
  • Home
  • A társulat
  • Mesterség
  • Galéria
  • Hírek
  • Kiállítások és események
  • Tudástár
    • A gubás mesterség
  1. Ön itt van:  
  2. Főlap
  3. Tudástár
  4. Történeti háttér

Felhasznált irodalom

Felhasznált Irodalom

N. Bartha Károly: A cserge készítése az Udvarhely megyei Bágy községben. Ethnográphia, 1932. 22 lap.

N. Bartha Károly: A debreceni gubacsapó céh. Debrecen 1939. Adatok a debrecen gubásmesterséghez.

N. Bartha Károly: A debreceni gubacsapó céh. Debrecen.1939. A céhek és a nyelvtudomány.

N. Bartha Károly: Kiegészítés a gubacsapók egykori csapókészülékének ismertetéséhez. Néprajzi Közlemények I. 1956.

Farkas József : A szatmári gubáról és gubás mesterségről. I. Európai Etnológiai Kongresszus Páris. 1971. aug. 25.

Luby Margit: A gubakészítés módja és a gubásmesterség. A Magyar Néprajzi Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője, az Ethnográphia melléklete. 1927.

Robert Townson: Travels in Hungary. London 1797. IX.fejezet 238. o.11.

Dr. Béres András: Adatok a debrecenni gubásmesterséghez. (Harsányi Imre debreceni gubásmester kéziratos feljegyzése) DMÉ. 45 /1958-59, 143-160.

Dr Béres András: A debreceni szürszabók és a debreceni gubacsapók pere.

Lükő Gábor: Az alföldi gubaviselet erdete. Debreceni Képes Kalendárium XXIX. 1939

Gazda József: Mindennek Mestere. Püski Kiadó 1993. 272. o.

Dr. Ecsedi István: A debreceni becsületes gubacsapók céhe. Debreceni Képes Kalendárium XXIV.1924.

Kecskés Tibor: Gubacsapó mesterek a reformkori Debrecenben. Debreceni Déri Múzeum évkönyve 2oo8/ o9.

Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (Hont, Nógrád, Gömör, Borsod, magyar népe) A palócok művészete Budapest, 1922. 27.o.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megye népművészete Miskolc. 1977.

Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. V. A palócok művészete. Budapest, 1922.

Gáborján Alice: Három magyar népi posztóruha Néprajzi Értesítő 1972.

Gáborjáni Alice: Gubások. Magyar Néprajz III. 402-405. Budapest. 1991.

Bátky Zsigmond, Györffy István, Viski Károly: A magyarság tárgyi néprajza (első kötet)

Hajdú-Bihar megye népművészete. Budapest, 1989.

Szabolcs-Szatmár- Bereg megye népművészete Nyíregyháza, 2014.

Dr Sándor Mihályné: Adatok a hagyományos paraszti élettel kapcsolatban 1965. (Bihari Múzeum)

Dr Sándor Mihályné: Adatok a hagyományos paraszti élettel kapcsolatban 1965. (Bihari Múzeum)

Ajánlás Mártitól

Részletek
Kategória: Történeti háttér
Készült: 2026. november 18
Találatok: 4
A debreceni gubásmesterek
A debreceni gubásmesterek

A debreceni gubásmesterek

Az utolsó debreceni gubásmesterek

Könyvünk megírásakor célunk volt, hogy e elfeledett mesterség még élő leszármazottjaitól gyűjtsük össze tárgyi és emlékeikben megmaradt élményeiket. Így találtunk rá a Harsányi család utódjára, Gállné Kádár Ágnesre. Honlapunk által talált meg bennünket az Osváth család tagja, Osváth István. Ezeket az élményeket, ismereteket adjuk közre az alábbi részben.

Harsányi család

A Harsányi család hagyományosan örökítette a mesterséget apáról fiúra. E nagymúltú gubás család sarja Harsányi Imre debreceni gubásmester, ő az egyik utolsó képviselője ennek az iparágnak. Megmaradt munkái és szerszámai a Déri Múzeum gyűjteményében találhatók.

Harsányi Imre emlékét unokája, Kádár Péterné, született Demjén Irénnel történt beszélgetés alapján idézzük fel.

Adatközlő: Kádár Péterné, szül: Demjén Irén (Debrecen, Komlóssy u. 84. II. em.)

Családfa: Kádár Péterné, szül: Demjén Irén (Debrecen, 1917. 02. 23.)

édesanyja: Harsányi Julianna, édesapja: Harsányi Imre

Az egyik utolsó debreceni gubacsapó, Harsányi Imre műhelye Debrecenben, a Bocskai tér 6. szám alatt volt.

Harsányi Imrének 8 gyermeke született, 5 fiú és 3 lány. A fotók az adatközlő nagyszüleit ábrázolják: Harsányi Imrét és Harsányi Imrénét (szül. Csöreg Julianna).

Harsányi Imre 1867-ben született Debrecenben, és 1952-ben 85 éves korában halt meg. Volt egy lány ikertestvére, szülés közben az édesanyjuk meghalt. A gyerekek később jó mostohaanyát kaptak, egy özvegyasszony személyében.

Harsányi Imre 4 osztályt a Hatvan utcán, a reáliskolában végzett el. Felnőtt korában is különösen szerette az irodalmat, sok könyve volt, néha hajnali 2-3 óráig is olvasott.

Érdeklődő, tevékeny ember volt, aki szép kézírással rendelkezett.

Édesapja azt szerette volna, ha földdel foglalkozik, hiszen a családnak Kishegyesen volt 70 hold földje. Imrének azonban nem volt kedve a gazdálkodáshoz, de az adatközlő unoka nem emlékezett rá, hogyan választotta a gubacsapó mesterséget. A birtokot felesége irányította, aki télen a műhelyben dolgozott a család többi tagjával és segédjükkel, Rácsai Károllyal.

A nyírott gyapjút a Hortobágyról vették. Minden munkafolyamatot maguk végeztek, a körömpőzéstől a kézzel való fonásig.

A lenyírt gyapjút kifésülték, mosták, a kifésült gyapjút egy rúdra felkötötték, azt az asszonyok kézzel fonták „húzták lefele a szálat”.

Általában fehér gyapjúval dolgoztak, néha feketére is festették a gubát. Fürtös gubát is készítettek, de ez ritkaságszámba ment, mert nagy munka volt. Az unokájának szőtt egy fürtös takarót, ez Debrecenben kiállításon is szerepelt. A megszőtt gubát Erdélybe vitték, ott „áztatták” gyors folyású vízben. A gubákat, kikötötték, „a víz összeverte, hogy a szél nem ment át rajta”. Amikor visszajöttek az áztatásból a gubákat kifésülték, hogy szépen álljon a szőrük. Nyakát piros posztóval szegték el, nem bélelték. A kész gubát vásárokon, pl. a Hídi vásárban és Debrecenben a Külső vásártéren értékesítették. Sok gubát juhászoknak készítettek. Hétköznaponként este 9-ig dolgozott.

Harsányi Imre köztiszteletben álló emberként a Vörös templom presbitere volt. Minden héten a Püspöki palotában összejövetelen vett részt.

A családnak az Apafi utcán gőzmalma volt, melyet egyik fiának vett, aki mezőgazdasági iskolában végzett. Az 1950-es évektől már nem a Bocskai téren élt a Harsányi család, hanem itt a malomban.

Halála előtt végrendelkezett, mindenkiről gondoskodott, feleségéről, gyermekeiről, unokáiról, de gondolt az Ispotály egyházra is.

A beszélgetés során a ma már idős unokája nagy szeretettel emlékezett vissza és beszélt nagyapjáról, az utolsó debreceni gubacsapó mesterről.

Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi Díszalbuma (1928) a következőket írja róla:

„ Harsányi Imre gubásmester, Bocskay-tér 6. Régi família sarja, kinek ősei szintén gubások voltak. Reáliskolai tanulmánnyal kezdte iparát, mely szakmából 1882-ben szabadult fel. - 1889-ben önállósította magát. Wolhyniában teljesített szolgálatot a háború alatt, az első segélyhelyen. A szakosztály elnöke; városi bizottsági tag. A Függetlenségi Kör alelnöke; a ref. egyház presbitere s a Hatvan utcai utcagazdaság elnöke. Neje: Csőreg Júliánna, Imre fiuk a Trnka-malom tisztviselője, Sándor keresk. isk. végzettséggel vezeti atyja gazdálkodását. Mihály fia a kerékgyártó mesterséget tanulta; András a villanyszerelő szakmában önálló szaktekintély. Fiain kívül Juliánna Demjén Józsefné, Róza Katona Jánosné vannak életben.

11. kép - a Harsányi család

Osváth István gubásmester

Az Osváth család leszármazottja, Osváth István interneten talált ránk és telefonon, majd levélben az alábbi ismereteket adta át családjáról. Magánarchívum

Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi Díszalbuma (1928) a következőket írja róla:

„Osváth István gubásmester. Debrecen, Kálvin tér 17. Született Debrecenben, 1874-ben. Édesatyja szintén gubásmester volt. Őmellette tanulta iparát s 1891-ben felszabadult. Katonaéveit a 3. honvédgyalogezrednél töltötte már a békében s részt vett a háborúban is. A Tiszántúli Mezőgazdasági Egyesület által rendezett juhtenyésztő kiállításon, 1925-ben, elismerő oklevéllel lett kitüntetve. Egyházi eljáró. Neje Holhos Eszter. István fiuk gimnáziumi tanulmányit végzi.”

„A Béres András által irt, "A debreceni szűrszabók és gubacsapók pere" c. írás utolsó bekezdéséhez kívánok kiegészítéseket tenni, tényekkel alátámasztva.

Az írás tartalmát és megállapításait szakmailag nem tudom értékelni, nem értek hozzá és nincs is okom rá. Én Osváth István 73 éves nyugalmazott villamosmérnök vagyok. Édesapám néhai Osváth István debreceni tanár volt. Nagyapám Osváth István debreceni gubásmester volt, 1874-ben született és 1953-ban halt meg. Én emlékszem rá, hogy betegségéig, kb. 1950-ig Debrecenben a Cegléd u 8 sz. alatti műhelyében még dolgozott. Egy-két terméke debreceni családi körben még létezik. A Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi Díszalbuma, amely 1928. március 28-án került kiadásra két gubásmestert ismertet: Harsányi Imrét, (85. oldal) és Osváth Istvánt (111.oldal). Ebből az albumból tudható, hogy a debreceni ipartestület 1920-ban mondta ki a gubás ipartársulat működésének megszüntetését és 15.000 koronát kitevő alapítványát a testületnél helyezi el. Ébren tartja az Iparoskör újbóli életre keltését. (12. oldal)

Nagyapám: Osváth István gubásmester. Mellékelek Róla egy 1909-ben készült fényképet.” (13. kép)

„Nem tudom mikor hagyta abba az iparát. Nekem 10 éves korom óta (1950) vannak emlékeim. Hortobágyi pásztorokkal én nem találkoztam. Betegsége miatt akkor már nem dolgozott, csak a család számára végzett kisebb munkákat, főleg takarók és szőnyegek formájában.

A ma még meglévő takaróról mellékelek fényképet. Méretei: hosszúság 200 cm, szélesség: 146 cm (2x73 cm).

14. kép

1953-as halála után egy Solymosi nevű (állítólagos gubás mester) ember bérelte a műhelyét. Semmiféle termékére nem emlékszem. Mindent felszámolt, szövőszéket, kártológépet, rokkákat stb. Nagyapámnak egy fia volt: Osváth István (1910-1993) aki gimnáziumi, tanítóképzői és egyetemi tanárként dolgozott. Három gyermeke van: Osváth István nyugdíjas villamos mérnök; dr. Osváth Janka nyugdíjas testnevelő tanár és Osváth Árpád nyugdíjas vegyipari és automatizálási mérnök.

A gubásmesterség tehát nagyapámmal 1950 körül befejeződött.”

Járay Ödön gubásmester

A mellékelt dokumentum másolatát Osváth István magánarchívumából bocsájtotta rendelkezésünkre.

Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi Diszalbuma a következőket írja (15. kép):

„Járay Ödön gazdálkodó. Nyugalomba vonult gubásmester. 16 éves korától 1922-ig űzte iparát, melyet Margittán tanult. Mezőbándon (Aranyos-Torda vármegye) született 1861-ben. Ott végezte iskoláit. Szakmájából 1883-ban önállósította magát s becsületes munkássággal végezte iparát, mígnem a megérdemelt nyugalmat biztosíthatta magának. Azóta gazdálkodik. Mint iparos a tanoncvizsgáztató bizottságnak s a szakosztálynak választmányi tagja volt. A debreceni Iparos dalárda s a Városi Dalárda alapító tagja volt. Neje: Báthory Zsófia.”

A debreceni Déri Múzeum V.1929.138. leltári szám alatt őrzi egyik gubáját.

A debreceni hagyomány

A debreceni gubás mesterség története, a gubacsapó céh és a mesterség helyi sajátosságai.

Mesterek és műhelyek

A Harsányi család, Osváth István és Járay Ödön bemutatása a könyv alapján.

Múzeumi örökség

A Déri Múzeumban őrzött gubák és a tárgyi emlékek szerepe.

Részletek
Kategória: Történeti háttér
Készült: 2026. november 17
Találatok: 4
A Déri Múzeum gubái és a táji változatok
A Déri Múzeum gubái és a táji változatok

A Déri Múzeum gubái és a táji változatok

A Debreceni Déri múzeumban található gubák bemutatása

Régiónkban Debrecen volt a gubakészítés központja, itt éltek a legnevesebb mesterek. A Déri Múzeumban található a legnagyobb számban e mesterséghez kapcsolódó tárgyi emlék. Az ott őrzött 19 gubából néhány részletes bemutatásra kerül.

A debreceni Déri Múzeumban V. 85.9.1. leltári számon található az a fekete bárányfürtös férfi guba, mely az 1930-1940-es években készült Debrecenben. Eleje hossza 110 cm, ujja hossza 50 cm. A fürtök hossza kb. 15 cm. Szabásakor az ujjak kialakításánál ferde bemetszést használtak, ennek következtében az ujjak szűkülnek. Szövésénél a fürtök berakása után két bevetést tettek. A vállrésznél a fürtök sűrűbben, az aljrészen ritkábban kerültek beszövésre.

Nyakát körben szövött piros - drapp anyag szegélyezi, melyet a nyakkivágás két végén egy- egy nagy méretű piros, zöld, sárga, fekete posztóból felcsavart „gubaszem” zár le. Innen a mellvonaláig a guba elejét piros szövet paszpólozás zárja. Ez a nyakrészhez hasonlóan hengeresre ki van tömve. A „gubaszemtől” vastag sodrott zsinóron piros - fehér színű bojt csüng. Ennek segítségével, a „gubaszemekre” nyolcas alakban felcsavarva, fogták össze a gubát.

Nagy József gubásmester ( Debrecen, Vendég u. 56. ) remekművét V.1930.31. leltári szám alatt őrzi Debrecen múzeuma. Fehér, bárányfürtös guba, piros béléssel. A nyakkivágás és az eleje elszegését piros vászonnal oldották meg, mely gömbölyűségét rongycsíkokkal való kitömés adja. Nyakban belül fekete paszományzsinórból kötött vitézkötéssel és hosszúkás gombbal záródik. Kívül a „gubaszemeket” 1cm-es sávban felcsavart fekete, fehér, kék, piros és zöld posztó adja. Hossza 109 cm, ujja hossza 66 cm, bősége 100 cm. Szabása szűkülő ujjú. Láncsűrűsége 0.5 cm, fürtök hossza: 15-20 cm, melyek 3 láncfonal kihagyásával kerültek behelyezésre. A fürtös sorokat 3 vetés választja el egymástól.

A V. 85. 59. 1. leltári szám alatt egy debreceni gubásmester munkája található az 1830-as évekből, melyet Nyírbélteken 1952-ig használtak. Ez egy fekete hosszú szőrű birkagyapjúból készült férfi rakottguba. A szövésnél itt nem a bárány rövid, természetes fürtjét használták, hanem a racka mosott szőrét, mely csak a kallás után állt fürtté össze. A fürtök hossza 8-10 cm, ezek a vállrészén sűrűbben, lent ritkábban helyezkednek el. A nyakán körben és az elején körülbelül a mell vonaláig piros színű vászon szegélyezés fut végig. Kendervászonnal van kibélelve. Elől két színes „gubaszem” látható. Eleje hossza 115 cm, ujja hossza 62 cm, aljának bősége 195 cm.

A Komádiban készült gyermekguba a V. 69.187. 1. leltári szám alatt szerepel. Felvetője kender, összevarrásánál is ezt alkalmazták. Sima, fürtök nélküli. A beszövéshez szürkésbarna festetlen gyapjút használtak. A nyak és a mellrészt piros - fehér csíkos anyaggal szegték el. Láncsűrűsége 0.5 cm. Szabása T vonalú, hossza 72 cm, ujja hossza 47 cm, aljbősége 102 cm.

Szatmár megyében Kisbányán szőtték az V. 1941. 42. leltári számú , szürke, úgynevezett oláh gubát. Cigája gyapjúból, mely egyenes, durva, daru szürke színű, készült ez a rövid félcombig érő felső viselet, T szabással. Az az ujja hossza megegyezik a kabát hosszával. A debreceni gubáktól eltérően a fürtöket bajusz szerűen szőtték be, melyek hossza 20-25 cm. Különlegessége nyakeldolgozása. A fürtöket a nyakrészen és az elején levarrták, ez adta az eldolgozást, záródását három ágú gyapjúszálból font megkötővel oldották meg. Bélése nincs. Az egész guba hossza 75 cm, alj bősége 146 cm.

19. kép

Gubák Biharban és a Sárréten

A gubák Biharban is elterjedtek, viselésük virágkora a 19. század közepére esett. Ebben az időben a Nagylétai uradalomban a cselédek bérében benne volt a fekete, ritkábban szürke színű guba. Szűcs Sándor az 1930-as években írja: „60 évvel ezelőtt Berettyóújfalu, Szentpéterszeg, Gáborján, Hencida vidékén széltében hordták a rachajuh gyapjából készült fürtös gubát. Újfaluban pirossal szegett fekete volt a divat.”

A Kissárréten nem a gubacsapó mesterek által készített darabokat hordták, hanem a házilag szőtt un. kendergubákat.

A Nagysárréten is szegények hordták, de itt igazán nem tudott elterjedni.

Forrás: Bihar vármegye.1938. Szűcs Lajos: Néprajzi vonatkozások Bihar-vármegyében (209)

A Berettyóújfaluban élő Dr. Sándor Mihályné a településen élő idős parasztembereket kérdezett, az ő néprajzi gyűjtésében is fellelhetők adatok a kendergubákkal kapcsolatban. „Hosszú szálú gyapjút fakanállal megsodortak, megtekertek, hogy a szálak később kibomolhassanak és a suba szőréhez hasonlóvá váljanak. Ezt az ujjnyi vastag “viszált” gyapjút verték be a felvetett kenderlánc fonalba, úgy kellett azt felvetni, illetve olyan és akkora darabokat szőni, hogy ne kelljen később szabni, hanem csak a “szűvés” szélmentén összevarrni”. Később így folytatja:”Voltak gubaszövő asszonyok és ezek “megcsapatták”, kallóztatták a “megszűtt” darabokat, ezáltal a szövet összeugrott, megsűrűsödött a belső oldala, a külső pedig szőrös, gyapjús maradt, a viselésben összegubancolódott. Éppen olyan meleg volt, mint a suba. ”

Forrás: Dr Sándor Mihályné: Adatok a hagyományos paraszti élettel kapcsolatban 1965.(Bihari Múzeum)

A guba viselete azonban az első világháború előtti időkben már eltűnőben volt. A második világháború előtt csak messzebbről, a Hajdúságból érkezett embereken lehetett látni.

Szatmári és miskolci guba

Matolcsi guba

Ami a guba szövéstechnikáját illeti, két nyüsttel történik, de sokféle variánsa létezik. Minden gubához a két szélén két felmenőt vettek egy szálnak, hogy a gubavászon széle erősebb legyen. A legszélesebb, amit szőttek 80-82 cm volt, ez a férfiguba. Az asszonygubának sem igen szőttek keskenyebbet, mert annak meg szélesebb ujjat szabtak. Gyerekgubának elég volt 40 cm. Minden guba két szélből állt, alsó és felső szélből. A gubavászonnak a belső oldalát sima oldalának vagy posztós oldalnak hívták.

Luby Margit 1927-ben a következő módon számolt be a matolcsi guba szövéséről.

„Tekintettel arra, hogy a guba egy szövőszéken elkészített, racka juh gyapjából szövéssel létrehozott felsőruhadarab, a szövés technikájáról érdemes részletesen beszélni.

A gubaszövésnek négy szakasza van:1. a bujtatás, 2. a fürt berakása, 3. az ellábítás, 4. az átalvetés.

Minden gubának az alsó szélét, alját szőtték eléb. A szélső duplaszálra nem tettek fürtöt, mert az a bedolgozást akadályozta volna. Egy fürt 4 ujj hosszú volt és a végét bedolgozták a gubavászonba. A bujtatás azt jelentette, hogy az utolsó, tehát kettősszál előtt a csévét a szélsőszál felett húzták ki. Ha tehát szőrberakás után lábítottak, azzal megfogták a berakott fürtöket, s a bújtatással megakadályozták, hogy az átvetésnél a szélsőszál takaratlan maradjon. Egy fürtös sor ellábítása után három átalvetést tettek. A harmadik általvetésnél újra bújtattak, de most már csak minden második felsőszálba akasztanak fürtöt. Ellábítanak, tesznek három átalvető sort, a harmadiknál újra bújtatnak, s most megint minden felső felmenő szálba akasztanak egy fürtöt. A debreceni gubával ellentétben, ahol a vállasrész ritkább, hogy ne húzza le a vállat, addig a matolcsi gubánál ellenkezőleg a vállas oldalán erősebb fürtözést alkalmaztak, mert szerintük itt kellett legmelegebbnek lennie, itt strapálódott, kopott a legjobban.”

21. kép

Miskolci guba

Simon András, az egyik utolsó miskolci gubásmester beszámolójából tudjuk, hogy fekete, fehér és szürke gubát készítettek, de festettek kéket is. Általánosan elterjedt a fekete guba égerfa héjával való színezése.

A berakó fürt nincs kártolva, ha túl nagy letép belőle, ha kevés ad még hozzá. A rövid fürtöket minden lábítás után rakja, minden mellyék után, a hosszú fürtöket csak minden második vagy harmadik után.

E vidéken is háromféle lehetett a guba. Szövés után bolyhozták a füsült gubát, a rakott gubába szövés közben kerültek a gyapjúszálak, a legdrágább bárányfürtös gubánál a bárány fürtjei kerültek beszövésre, a debreceniek hatására 1850-es évektől. Érdekességként említik, hogy Mezőkövesden csepűgubát is hordtak.

A jó munkás 12 singet (1 sing= 3 rőf, 1 rőf= 75cm) is megszőtt naponként. Apró fürtű gubából egész nap csak egynegyed singet készített el még a legjobb mester is.

A gubát nemigen bélelték, legfeljebb félig. A piros bélés elől hengeresen kidomborították, és fűrészfogasra metszve, egymásra rakott színes posztócsíkkal ékesítették.

Részletek
Kategória: Történeti háttér
Készült: 2026. november 17
Találatok: 4
  • Home
  • A társulat
  • Mesterség
  • Galéria
  • Hírek
  • Kiállítások és események
  • Tudástár
    • A gubás mesterség
✤ GUBÁS TÁRSULAT NÉPMŰVÉSZET · HAGYOMÁNY · KÖZÖSSÉG

Élő hagyomány, amely összeköt.

Felfedezés

A társulatról A gubás mesterség Hírek

Tartalmak

Galéria Kiállítások és események

Kövess minket

A gubás hagyomány történetei, alkotói és találkozásai.