Az utolsó debreceni gubásmesterek
Könyvünk megírásakor célunk volt, hogy e elfeledett mesterség még élő leszármazottjaitól gyűjtsük össze tárgyi és emlékeikben megmaradt élményeiket. Így találtunk rá a Harsányi család utódjára, Gállné Kádár Ágnesre. Honlapunk által talált meg bennünket az Osváth család tagja, Osváth István. Ezeket az élményeket, ismereteket adjuk közre az alábbi részben.
Harsányi család
A Harsányi család hagyományosan örökítette a mesterséget apáról fiúra. E nagymúltú gubás család sarja Harsányi Imre debreceni gubásmester, ő az egyik utolsó képviselője ennek az iparágnak. Megmaradt munkái és szerszámai a Déri Múzeum gyűjteményében találhatók.
Harsányi Imre emlékét unokája, Kádár Péterné, született Demjén Irénnel történt beszélgetés alapján idézzük fel.
Adatközlő: Kádár Péterné, szül: Demjén Irén (Debrecen, Komlóssy u. 84. II. em.)
Családfa: Kádár Péterné, szül: Demjén Irén (Debrecen, 1917. 02. 23.)
édesanyja: Harsányi Julianna, édesapja: Harsányi Imre
Az egyik utolsó debreceni gubacsapó, Harsányi Imre műhelye Debrecenben, a Bocskai tér 6. szám alatt volt.
Harsányi Imrének 8 gyermeke született, 5 fiú és 3 lány. A fotók az adatközlő nagyszüleit ábrázolják: Harsányi Imrét és Harsányi Imrénét (szül. Csöreg Julianna).
Harsányi Imre 1867-ben született Debrecenben, és 1952-ben 85 éves korában halt meg. Volt egy lány ikertestvére, szülés közben az édesanyjuk meghalt. A gyerekek később jó mostohaanyát kaptak, egy özvegyasszony személyében.
Harsányi Imre 4 osztályt a Hatvan utcán, a reáliskolában végzett el. Felnőtt korában is különösen szerette az irodalmat, sok könyve volt, néha hajnali 2-3 óráig is olvasott.
Érdeklődő, tevékeny ember volt, aki szép kézírással rendelkezett.
Édesapja azt szerette volna, ha földdel foglalkozik, hiszen a családnak Kishegyesen volt 70 hold földje. Imrének azonban nem volt kedve a gazdálkodáshoz, de az adatközlő unoka nem emlékezett rá, hogyan választotta a gubacsapó mesterséget. A birtokot felesége irányította, aki télen a műhelyben dolgozott a család többi tagjával és segédjükkel, Rácsai Károllyal.
A nyírott gyapjút a Hortobágyról vették. Minden munkafolyamatot maguk végeztek, a körömpőzéstől a kézzel való fonásig.
A lenyírt gyapjút kifésülték, mosták, a kifésült gyapjút egy rúdra felkötötték, azt az asszonyok kézzel fonták „húzták lefele a szálat”.
Általában fehér gyapjúval dolgoztak, néha feketére is festették a gubát. Fürtös gubát is készítettek, de ez ritkaságszámba ment, mert nagy munka volt. Az unokájának szőtt egy fürtös takarót, ez Debrecenben kiállításon is szerepelt. A megszőtt gubát Erdélybe vitték, ott „áztatták” gyors folyású vízben. A gubákat, kikötötték, „a víz összeverte, hogy a szél nem ment át rajta”. Amikor visszajöttek az áztatásból a gubákat kifésülték, hogy szépen álljon a szőrük. Nyakát piros posztóval szegték el, nem bélelték. A kész gubát vásárokon, pl. a Hídi vásárban és Debrecenben a Külső vásártéren értékesítették. Sok gubát juhászoknak készítettek. Hétköznaponként este 9-ig dolgozott.
Harsányi Imre köztiszteletben álló emberként a Vörös templom presbitere volt. Minden héten a Püspöki palotában összejövetelen vett részt.
A családnak az Apafi utcán gőzmalma volt, melyet egyik fiának vett, aki mezőgazdasági iskolában végzett. Az 1950-es évektől már nem a Bocskai téren élt a Harsányi család, hanem itt a malomban.
Halála előtt végrendelkezett, mindenkiről gondoskodott, feleségéről, gyermekeiről, unokáiról, de gondolt az Ispotály egyházra is.
A beszélgetés során a ma már idős unokája nagy szeretettel emlékezett vissza és beszélt nagyapjáról, az utolsó debreceni gubacsapó mesterről.
Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi Díszalbuma (1928) a következőket írja róla:
„ Harsányi Imre gubásmester, Bocskay-tér 6. Régi família sarja, kinek ősei szintén gubások voltak. Reáliskolai tanulmánnyal kezdte iparát, mely szakmából 1882-ben szabadult fel. - 1889-ben önállósította magát. Wolhyniában teljesített szolgálatot a háború alatt, az első segélyhelyen. A szakosztály elnöke; városi bizottsági tag. A Függetlenségi Kör alelnöke; a ref. egyház presbitere s a Hatvan utcai utcagazdaság elnöke. Neje: Csőreg Júliánna, Imre fiuk a Trnka-malom tisztviselője, Sándor keresk. isk. végzettséggel vezeti atyja gazdálkodását. Mihály fia a kerékgyártó mesterséget tanulta; András a villanyszerelő szakmában önálló szaktekintély. Fiain kívül Juliánna Demjén Józsefné, Róza Katona Jánosné vannak életben.
11. kép - a Harsányi család
Osváth István gubásmester
Az Osváth család leszármazottja, Osváth István interneten talált ránk és telefonon, majd levélben az alábbi ismereteket adta át családjáról. Magánarchívum
Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi Díszalbuma (1928) a következőket írja róla:
„Osváth István gubásmester. Debrecen, Kálvin tér 17. Született Debrecenben, 1874-ben. Édesatyja szintén gubásmester volt. Őmellette tanulta iparát s 1891-ben felszabadult. Katonaéveit a 3. honvédgyalogezrednél töltötte már a békében s részt vett a háborúban is. A Tiszántúli Mezőgazdasági Egyesület által rendezett juhtenyésztő kiállításon, 1925-ben, elismerő oklevéllel lett kitüntetve. Egyházi eljáró. Neje Holhos Eszter. István fiuk gimnáziumi tanulmányit végzi.”
„A Béres András által irt, "A debreceni szűrszabók és gubacsapók pere" c. írás utolsó bekezdéséhez kívánok kiegészítéseket tenni, tényekkel alátámasztva.
Az írás tartalmát és megállapításait szakmailag nem tudom értékelni, nem értek hozzá és nincs is okom rá. Én Osváth István 73 éves nyugalmazott villamosmérnök vagyok. Édesapám néhai Osváth István debreceni tanár volt. Nagyapám Osváth István debreceni gubásmester volt, 1874-ben született és 1953-ban halt meg. Én emlékszem rá, hogy betegségéig, kb. 1950-ig Debrecenben a Cegléd u 8 sz. alatti műhelyében még dolgozott. Egy-két terméke debreceni családi körben még létezik. A Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi Díszalbuma, amely 1928. március 28-án került kiadásra két gubásmestert ismertet: Harsányi Imrét, (85. oldal) és Osváth Istvánt (111.oldal). Ebből az albumból tudható, hogy a debreceni ipartestület 1920-ban mondta ki a gubás ipartársulat működésének megszüntetését és 15.000 koronát kitevő alapítványát a testületnél helyezi el. Ébren tartja az Iparoskör újbóli életre keltését. (12. oldal)
Nagyapám: Osváth István gubásmester. Mellékelek Róla egy 1909-ben készült fényképet.” (13. kép)
„Nem tudom mikor hagyta abba az iparát. Nekem 10 éves korom óta (1950) vannak emlékeim. Hortobágyi pásztorokkal én nem találkoztam. Betegsége miatt akkor már nem dolgozott, csak a család számára végzett kisebb munkákat, főleg takarók és szőnyegek formájában.
A ma még meglévő takaróról mellékelek fényképet. Méretei: hosszúság 200 cm, szélesség: 146 cm (2x73 cm).
14. kép
1953-as halála után egy Solymosi nevű (állítólagos gubás mester) ember bérelte a műhelyét. Semmiféle termékére nem emlékszem. Mindent felszámolt, szövőszéket, kártológépet, rokkákat stb. Nagyapámnak egy fia volt: Osváth István (1910-1993) aki gimnáziumi, tanítóképzői és egyetemi tanárként dolgozott. Három gyermeke van: Osváth István nyugdíjas villamos mérnök; dr. Osváth Janka nyugdíjas testnevelő tanár és Osváth Árpád nyugdíjas vegyipari és automatizálási mérnök.
A gubásmesterség tehát nagyapámmal 1950 körül befejeződött.”
Járay Ödön gubásmester
A mellékelt dokumentum másolatát Osváth István magánarchívumából bocsájtotta rendelkezésünkre.
Debrecen szabad királyi város és vidéke ipari és kereskedelmi Diszalbuma a következőket írja (15. kép):
„Járay Ödön gazdálkodó. Nyugalomba vonult gubásmester. 16 éves korától 1922-ig űzte iparát, melyet Margittán tanult. Mezőbándon (Aranyos-Torda vármegye) született 1861-ben. Ott végezte iskoláit. Szakmájából 1883-ban önállósította magát s becsületes munkássággal végezte iparát, mígnem a megérdemelt nyugalmat biztosíthatta magának. Azóta gazdálkodik. Mint iparos a tanoncvizsgáztató bizottságnak s a szakosztálynak választmányi tagja volt. A debreceni Iparos dalárda s a Városi Dalárda alapító tagja volt. Neje: Báthory Zsófia.”
A debreceni Déri Múzeum V.1929.138. leltári szám alatt őrzi egyik gubáját.
A debreceni hagyomány
A debreceni gubás mesterség története, a gubacsapó céh és a mesterség helyi sajátosságai.
Mesterek és műhelyek
A Harsányi család, Osváth István és Járay Ödön bemutatása a könyv alapján.
Múzeumi örökség
A Déri Múzeumban őrzött gubák és a tárgyi emlékek szerepe.