A fürtös guba, a bárányfürtös guba a racka juh szőréből szőtt téli felsőruha. A 18-19. században divatos viseletdarab volt. Alapja a gubaposztó, 1387-es Oklevél Szótár is említi. A 18. század közepétől több mint 100 esztendőn át a fürtös guba az Alföld kedvelt öltözéke. A debreceni bárányfürtös gubát 1770-ben már 350 gubacsapó szőtte Debrecenben. Az 1840-es években 20.000-25.000 db-ot készítettek.
„A guba tiszta magyar juhgyapjúból készült oly felső ruhadarab, melyet az emberi leleményesség talált ki és készített el saját testi épségének és egészségének védelmére, az idő viszontagságai ellen. Szükségesnek vélem azon kifejezést, - tiszta magyar juhgyapjúból – megmagyarázni. Magyar juhok neve alatt a juhoknak azon fajtáját értettük, melyeknek hosszúszálú, s többnyire göndör fürtös gyapjúja van., a birka (német juh) gyapjúja gubába nem volt használható. Míg a tiszta jelző nemcsak a gyapjú tisztaságára vonatkozott, hanem arra, hogy csak tisztán juh gyapjút és új gyapjút volt szabad használni a guba előállításához Debrecenben. Másfele voltak mesterek, akik marhaszőrt, ócska bundáról lenyírott gyapjút is használtak. Debrecenben nagyon őrködtek a munkálandó gyapjú tisztasága felett, ezért kellett a táblát a vásárokon is kifüggeszteni: Debreceni tiszta gyapjúból dolgozó gubás mester.”
(Harsányi Imre ezüstkoszorús gubás mester)
Robert Townson: Travels in Hungary (with a short account of Vienna in the year 1793)
London, 1797
IX. fejezet, 238. oldaltól a debreceni gubáról így ír:
"A guba – amennyire tudom – sajátságosan Magyarországra jellemző termék, és itt is csak néhány helyen készítik. Nagyon kényelmes viselet az időjárás viszontagságainak kitett foglalkozást űzők, pl. a pásztorok, juhászok számára. Bárhol előállítható, ahol hosszúgyapjas juhot (racka) tenyésztenek: a guba tökéletesen utánozza a juhbőrt.
A finomabb guba bárány vagy fiatal juh gyapjából készül: a kékre festett (kékesfekete színe miatt?) báránygubák nagyon mutatósak, és kitűnően helyettesítik télidőben a szőrmés bőrt: az áruk
háromszorosa a közönséges fajtákénak.
A mesterek a mosott, széttépett, kártolt gyapjút megfonták, szőtték, fésülték tépővel, hogy a felesleges szőrök kihulljanak. Kallózni kellett, hogy a szőrök összetömörödjenek. A bárányfürtös gubába beleszőtték a fürtöket a vállán sűrűbben, alján ritkábban. A feketét festették is. Szabásmintája egyszerű, keleties. Praktikus viselet volt, mert tartotta a meleget, védett az eső ellen, de sohasem volt nagyon meleg."
2010 óta kutatjuk az elfeledett ruhadarab, a debreceni guba történetét, mely a 18-19 században élte virágkorát, azonban a második világháború után lassan feledésbe merült. E mesterségre utal Debrecenben a mai Csapó utca neve is. Az 1890-es években több mint 300 gubacsapó mester élt és dolgozott Debrecenben. Ez a vastag, racka juh szőréből szőtt kabátféle a szegényebb emberek öltözéke volt, mely védett a hideg ellen, de jó szolgálatot tett nyáridőben is. A fiatalok még esküvői alkalomra is felvették.
A textilipar fejlődése azonban már nem adott megélhetést a mestereknek, így feledésbe merült. Mi mindannyian szövő népművészek vagyunk és a mesterség és városunk iránti szeretet késztetett arra bennünket, hogy felkutassuk és megújítsuk e régi kabátfélét. A guba karakterét megtartva, a mai divatnak, életvitelnek megfelelő kabátokat, kiegészítőket szövünk. A hortobágyi racka szép göndör szőrét használjuk fel öltözékeink készítéséhez.
2010 óta kutatjuk az elfeledett ruhadarab, a debreceni guba történetét, mely a 18-19 században élte virágkorát, azonban a második világháború után lassan feledésbe merült. E mesterségre utal Debrecenben a mai Csapó utca neve is. Az 1890-es években több mint 300 gubacsapó mester élt és dolgozott Debrecenben. Ez a vastag, racka juh szőréből szőtt kabátféle a szegényebb emberek öltözéke volt, mely védett a hideg ellen, de jó szolgálatot tett nyáridőben is. A fiatalok még esküvői alkalomra is felvették.
A textilipar fejlődése azonban már nem adott megélhetést a mestereknek, így feledésbe merült. Mi mindannyian szövő népművészek vagyunk és a mesterség és városunk iránti szeretet késztetett arra bennünket, hogy felkutassuk és megújítsuk e régi kabátfélét. A guba karakterét megtartva, a mai divatnak, életvitelnek megfelelő kabátokat, kiegészítőket szövünk. A hortobágyi racka szép göndör szőrét használjuk fel öltözékeink készítéséhez.
Mai gubáinkkal már sikert arattunk a Budai Várban megrendezett Mesterségek Ünnepén, a Hevesi Szőttes Pályázaton és Konferencián és ki voltak állítva a Népi Iparművészeti Múzeum budapesti kiállító termében is. Célunk a hagyományos öltözéket a mai öltözködéskultúrába bevinni. Bízunk benne, hogy ezekkel az öltözékekkel biztatást, ötletet adunk hagyományaink továbbéltetéséhez, népviseletünk ma is hordható elemeinek divatba hozatalához.
Dezsőné Borbély Emma
A Társulat szakmai vezetője, Népművészet Ifjú Mestere, szövő Népi Iparművész, pedagógus, szakértő, szakoktató
Nagy Magdolna
Szövő Népi Iparművész, pedagógus, szakoktató, népi játszóház vezető
Lipcsei Jánosné
Szövő népművész, pedagógus, szakoktató
Maglóczkiné Dr. Menyhárt Márta
Szövő Népi Iparművész
Paróczainé Simay Ildikó
Népművészet Ifjú Mestere, szövő Népi Iparművész, pedagógus, szakoktató
2013. április 6-án, szombaton 11 órakor kerül sor a Gubás Társulat kiállításának megnyitójára a Nagytemplom kiállítótermében.
